Társasház bővítése - emeletráépítés tanulmányterve (2009)

Cím: Budapest, XI. ker., Október 23 utca 17.
Megbízó: Buda-Hold
Tervező: Szécsi Zoltán DLA

Munkatársak: Molnár Kristóf Dávid, Tígyi Ottó, Moharos István

Az épület - pincéből, földszintből, öt emeleti szintből, és beépítetlen padlástérből álló, négyfogatú lakóépület - 1942-ben épült, Kudelka és Simó építész szerzőpáros műveként. Korának igényes, progresszív építészeti irányzatához tartozik, úgy külső, mint belső kialakításában. Lépcsőháza zárt, de közvetlen homlokzattal rendelkezik a déli homlokzati front felé. Lift berendezése elavult, cserére.

Az üres padlástér elbontása után két új lakás létesítését tervezzük a meglévő záró párkánya fölött, emeletráépítés formájában.

A ráépítést acélszerkezetű vendégfödém közbeiktatásával kívánjuk megoldani, amely biztosítja a szükséges mozgásteret és tervezési szabadságot az új épületrész szerkezeti kiváltásaihoz, gépészeti megtáplálásához. Az Október Huszonharmadika utca felőli fronton egy nagy alapterületű, kétszintes (galériás), exkluzív lakás kialakítását terveztük. Ennek jegyében itt osztatlan, egybefüggő nappali-frontot alakítottunk ki, mély üvegezéssel, amely elegáns lakásbelső kialakítását teszi lehetővé. A lakásalaprajz „L” alakban átfordul az átellenes déli front felé. Kiszolgáló tereit, zárványként, az osztatlan nappali terébe helyeztük. A ráépítés induló szintjének fönnmaradó részébe kétszintes lakást terveztünk, alsó szintjén ugyancsak „loft” jellegű alaprajzi kialakítással (nagy, egybefüggő terekkel). A lakótérből indítjuk a galériára fölvezető belső lépcsőt. A galéria szint háromosztatú, középen (az alsó szinti zárvány fölött) a kiszolgáló vizesblokk – gardrób együttesével, szélein pedig egy - egy teljes értékű szobával. A déli front felé tetőteraszt alakítottunk ki, az északi fronton extenzív zöldtetőt terveztünk.

Tömegképzésében a két teljes szint magas fölépítmény hatását tudatosan elkerültük a fölső galéria szint sávjának (tömegének) a középre húzásával, és magasságának minimalizálásával. A lapos tető síkját, ennek jegyében, a galéria szint parapet magasságának közvetlen közelében határoztuk meg.

A ráépítés a meglévő - megmaradó tömeget / homlokzatot fémszegéllyel mintegy lezárja (egyebekben érintetlenül hagyja), és markáns, negatív, vízszintes árnyékfúgával választja el a régi és az új építést. A teljes szintmagasságú homlokzati hullámzás az alsó világot idézi, vonalvezetésének eltérése viszont jelzi, hogy más korban épült: a páros számú hullámvonal mintegy ellenpontozza a fő tömeg páratlan számú hullámzását.

A ráépítés főhomlokzatának vízszintes sávozottsága a meglévő homlokzat horizontális sávosságát idézi, úgy elvében, mint arányrendszerében.

Az átellenes déli homlokzati front felől a régi és az új épületrészek elkülönítését itt is a régi épület markáns lezárásával, és e fölött a vízszintes árnyékfúgával történő illeszkedés elvének alkalmazásával oldottuk meg, hasonlóan az előzőekben említettekkel. Itt a dobozszerű ráépítésből konzolosan kinyúló mértani testek hangsúlyai a lakások belső téri tartalmának mintegy tömegformába történő kivetítését képezik.