Tizenhét év az építész - képzésben, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, magyarul és angolul. Az utóbbi kilenc főállásban, a fönnmaradó nyolc pedig, kezdetben óraadói minőségben, majd félállású státuszban. Tizenhét év, a harmincötödik megkezdett szemeszter - megszakítás nélkül. DLA címvédés 2007-ben. Mérlegen az eddigi húsz év „KINT”, és a majd’ ugyanennyi „BENT”: „Nagykorúság” – cum laude. Aktív jelenlét az oktatás teljes spektrumában: a „Térkompozíciótól” a „Diplomatervezésig” bezárólag. A kiemelt, műtermi képzésben a kilencedik új évfolyam. A mintegy 275 darab féléves terv, a 75 darab Komplex I., majd a számában ugyanennyi Komplex II. terv, és a több mint 50 darab Diplomaterv (óvatos becslés). Matematikai átlaga 14 db terv / szemeszter, azaz 28 db terv / év.

Ennyi a „kartoték-adat”. De mit is takar ez a néhány számadat valójában (munkaórában, befektetett energiában – értékben)? A kérdés költői, egyszerűen megválaszolni nehéz. Értéke nehezen becsülhető. Különben is: a tanítás nem egyszerűen tervgyártás, hanem annál sokkal, sokkal több. Nemesebb. Megfoghatatlanabb. A hallgató terve optimális estben önálló szerzői mű. A realitás: a Hallgató - Oktató reláció modellje nem áll túlságosan messze a tervezőirodai praxis Mester – Tanítvány viszonyrendszerétől. Akárhogyan is, a fenti száraz darabszám-sor mögött valójában több száz személyiség húzódik meg: ma már statikusok, kivitelezők, műszaki menedzserek, tervező építészek (jó néhányuk élvonalbeli irodáknál). Hivatásukat szerető Kollégák, sokukkal ma is élő a kapcsolat.

A „Kint és Bent” (fúga kísérlet, szabadon) című írásból vett részletekből szerkesztett szöveg (Budapest, 2008.)