Hársfa óvoda pályázata (2009)

Cím: Budaörs, Hársfa utca
Megbízó: Budaörs Város Önkormányzata
Tervező: Szécsi Zoltán DLA

munkatársak: Varga Balázs, Tígyi Ottó, Moharos István

Részlet a Magyar Építészkamara hivatalos honlapján 2009. december 2-án megjelent interjúból:

„A budaörsi óvoda pályázati tervünknél a hat foglalkoztató-egység a szivárvány hat különböző színének felel meg. A fölső, emeleti tömeg mozgatható üveglamelláira pedig a teljes színkört „feszítettük”. A ház képlete egy központi négyzetes tér köré tekeredő közlekedőfolyosó, amelyből „kilógattunk” a foglalkoztatók tömbjeit, s egy „kalapot” tettünk rá. A helyszín két nagy tömegű szomszédja – sportcsarnok és általános iskola - közelében olyan ez, mint egy menekülő, kis teknősbéka. Vagy inkább kis kullancs, ahogy fut a két nagy ízeltlábú előtt… Ezt a tervpályázati logónkban igyekeztünk ki is fejezni. Mi, minden esetre, jól szórakoztunk rajta, szerettük csinálni. Sokat vitatkoztunk a kalapon és a szivárványon. A színek intenzív, már-már talán a „flamboyant” felé hajló, tudatos használatán. Lehet-e így, s ha igen, akkor miért lehet? Úgy gondolom, hogy a mi „kalapunk” szépen elvégezte dolgát: funkcionálisan, szerkezetében, formájában egyaránt. Kivívta ezzel a jogát, hogy „szivárvány is legyen”, hiszen ma már a dupla homlokzati szerkezet, forgatható árnyékoló szerkezetként, rutin megoldássá vált. A vitában e ponton sokszor egyedül maradtam, sőt –felelős tervező lévén, de hallgatva kollégáim kritikájára- bizonyos engedményeket tettem a „szeretném, hogyha szeretnének” jelige jegyében. Utólag már bánom, nem kellett volna. Az alkotó építésznek meg kell tanulnia vállalni saját magát, saját gondolatait. És keresni a tiszta forrást. Beszéltetni a helyszínt, a feladatot, a programot, stb. Mert, ha az megvan, akkor nagyon mélyre lehet jutni. Fölfeszülni a szivárványra. Mély igazságot fogalmaz meg Nagy László, amikor ezt írja.

  • Jól látom óvodatervetekben az új koncepciót a központi tér, a foglalkoztató és a kert szervezésében?

Igen, igyekeztünk friss szemlélettel alkotni, bár a zsűri ezt nem értékelte. A terven az aula mozgatható falai izgalmas térszervezési variációikat biztosítottak; a négyzetes foglalkoztatók a kertre kiforduló kis terekkel bővültek. A kertész társtervezők (Pagony Kft) az épületfürtök közti zöldfelületek bensőségessége mellett kidolgozták, egy-egy teleksarokba telepítve, az égbolt – föld - víz kertkoncepciót, ültetvényekkel, bolygókörökkel, tavi hajócskával...

Egy-egy terv készítése során az érintett szakmák reprezentánsait előszeretettel hívom meg véleménycserére, szakmai konzultációra; itt a meghívott óvónő csak a jó és inspiráló szakmai lehetőségeket látta a tervben, lelkesen buzdított minket, míg a zsűri oldalán a terv „sajnos nem felelt meg a szakmai elvárásoknak”. Ezen a ponton az általunk szolgálni kívánt szakma eltérő nézeteket magukénak valló irányzatai ütköztek meg a háttérben. Talán a zsűrizésnél erre is figyelemmel lehetne a felkért építészek, szakértők csapata… Meghallani a másik hangot, „beengedni”, teret nyitni az alternatív gondolatoknak is – mindannyiunk épülésére.”

Az Építészet univerzális nyelvén szólni, sallangoktól mentesen. Visszafejteni mondandónkat a tiszta axiómákig: vonal – háló – sík – tér – hasáb – kocka – szín – felület – textúra – fény - árnyék, stb. Az alapfogalmak értelmezésével, tudatos sorba rendezésével fölépíteni az óvoda mini univerzumát. A minél gazdagabb és többrétű képzettársítás lehetőségét fölmutatni az épülettel. Ezek voltak pályázatunk alapelvei.

1. Az épület formája - amely ugyan egyszerű hasábokból építkezik, de világosan elkülöníthető „végtagjai”, és szabatosan megkülönböztethető „fejtagja” van – határozott strukturáltságot mutat, és mint ilyen, alapélményekre, analógiákra emlékeztetheti a szemlélődőt („teknősbéka”, Spongya Bob, stb.).

2. Az épület színvilága. A hat csoportszobát a szivárvány (színkör) egy-egy karakteres színével társítottuk. Ez a gesztus az épületen kívül és belül is megjelenik, és sorolásuk határozott térbeli mozgást eredményez. Mindebből elvonatkoztathatunk (a teljesség igénye nélkül) például az évszakok és a napszakok váltakozására, az emberi élet ciklikusságára, az égtájak karakterére, és így tovább. Hozzáadva az elmondottakhoz azt a tényt, hogy az épületünknek négy karakteres homlokzati iránya van, és ezek egy-egyértelműen megfeleltethetőek az egyes égtájaknak. Az emeleti szint délibábként lebegő „funkcionális” tömegének tiszta, geometrikus tömbje (négyzetes hasáb) a peremére feszített, a teljes színkört leíró üveg lamellák által az anyagtalanság hatását kelti: mintegy szivárványként úszik a levegőben a foglalkoztatók tömbjei, és az általuk közrefogott aulatér fölött. Felfogásunk szerint az egyetemes tervezés (teljes körű akadálymentes használat) elveinek alkalmazása nem akadály, hanem inspiráció. Az épület tudatos és következetes színhasználata, a barátságos, vidám felületek biztosításán túlmutatva, a felhasználók térbeli tájékozódását segítő eszköz is egyben. A kisgyermekek a sugárzó, tiszta színeket, és az egyszerű, érthető formákat képesek a legkönnyebben értelmezni. Arra törekedtünk, hogy egy épületen belül a színekkel is kódoljuk az egyes területeket, így a színkör teljes spektrumából az egymástól jól megkülönböztethető, neutrális színek közelében maradó színeket választottuk. A gyengén látók számára a padlóburkolatba, tapintható felületű, kontrasztos színű vezetősávok épülnek. A mennyezeti világítási rendszere e vezetősáv irányrendszerére rímel. Három csoportszoba, az egyéni foglalkoztató, és az aulatér padlóburkolata alá, beépített indukciós hurkok kerülnek.

A beépítés, és az épületstruktúra meghatározásakor egy koncentrált, tömör épület-konfigurációt kívántunk létrehozni, amely a lehető legkisebb „lábnyomot” hagyja a területen, és – a kötelező helyszínrajzi elemek, úgymint parkoló felület, főbejárati előtér, gazdasági udvar levonása után - a lehető legnagyobb területet adja át a fennmaradó telekhányadból a kert – célú hasznosításnak, hulladékterület nélkül.

Az épület tereit egy centrális közösségi tér („aula”) köré szerveztük, amely közösségi tér bővíthető a kerengőfolyosók, és a nagy, déli tájolású közös udvar felé egyaránt. A csoportszobák e funkcionális - térbeli és geometriai fókuszpontból mintegy sugarasan mutatnak a szabad tér, a kertek irányába, az épületbelsőt mintegy kisugározva annak környezetébe. Az aula tehát igazi középpontja az épületnek, geometriai, szerkezeti, funkcionális, térszervezési és spirituális értelemben egyaránt. Kaptár - a kazettás födémszerkezet sejtjei ezt az analógiát finoman aláhúzzák -, ahonnan kirajzanak a kicsiny gyermekek a szabadba, élményért, tapasztalatokért, hogy azután mindezeket – oda visszatérve –mintegy asszimilálják személyiségük kifejlődése során.