ARS POETICA

Az Építészet megismerési folyamata [...] csak a mindenkori Jelen „KORSZERŰ” megismeréséből indulhat ki, minél teljesebb, széleskörű HORIZONTÁLIS (tehát a Jelenre vonatkozó) ismeretek megszerzése által. Az elvi alapállású KORSZERŰSÉG, mint megismerési módszer gyakorlása, és alkalmazása az Építész munkája során szükséges, de önmagában nem elégséges feltétel: a „TÖRTÉNETISÉG” térhez és időhöz kötődő tudás- és tapasztalat anyagának VERTIKÁLIS (tehát mélységi) ismerete az elégséges feltétele a magas színvonalú és hiteles Építészet, a magas színvonalú építészeti alkotás létrejöttének.[...]

Az Építészet tanítható. Oktatása - az építészeti gondolat átplántálásának ügye - a szakma művelésének szuverén területe, amely egész jövője szempontjából kiemelt stratégiai jelentőséggel bír.  A tanulás és a tanítás folyamatában nagy hangsúlyt kell helyezni az önálló, felelős gondolkodásra való nevelés elvére, az ezt elősegítő oktatói felfogás módszertanának érvényre juttatásával. A kortárs Építészet világának jelenségét a Jelenkor („civilizáció”) széleskörű megismerésének deduktív (tehát a kor általános jelenségeiből az egyedi jelenségek megismerése felé haladó) módszerével kell megközelítenünk. A tanulási folyamat szerves része azonban a történet („kultúra”) világának mélységi megértése és megismerése is. E kettős kritérium adja a megszerezhető, és az építészet gyakorlásához elengedhetetlenül szükséges tudás mennyiségi és minőségi alapjait. Ezen ismeretek átadhatók, és megszerezhetők a hivatalos építészeti oktatás keretein belül, az oktatás szerkezetének, módszertanának tudatos és rendszeres felépítésével, a tantételek és diszciplínák e gondolat jegyében fogant folyamatos revíziójának, korrekciójának és aktualizálásának biztosítása mellett.

Részletek a doktori cselekmény „Értekezés” című munkarészéből


Befejezésül álljon itt egy idézet, József Attila 1935-ben publikált, „Levegőt!” című verséből, ami akár mottóul is szolgálhat a fenti gondolatokhoz.

 „Az én vezérelvem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”