Interjú Szécsi Zoltánnal

A Magyar Építész Kamara honlapján vezetett "Építész Arcok -Sorsok" című sorozatban publikálta és készítette Plichta Adrien.

A teljes szöveg a MEK honlapján olvasható.

Beszélgetés az illedelmes berlini palotáról, a város lélegzéséről és a kifeszülő szivárványról.

- „Az építészet jelensége totális – a természet közléseinek, valamint az emberi kultúra és civilizáció megnyilvánulásainak egyik legtisztább kikristályosodása. Ez erkölcsi parancsot ró az építészre: munkásságával az épített és a természetes világ közötti harmónia, szerves kapcsolat megteremtését kell szolgálnia... Az építészet tanítható...” - írta Szécsi Zoltán építész DLA-értekezésében 2007-ben. Műterme Pest szívében, az elegáns Párisi utcára néz – igazából egy másfél szobás kis lakás, egyik szobájában alig férünk el a nagy tervmappák mellett. – „Nagykorúság”. Miért ez lett a címe a doktori dolgozatodnak?

Arra gondoltam, hogy bizonyos részproblémák taglalása helyett egész eddigi munkásságomat teszem a tisztelt Bizottság elé, s ennek égisze alatt egyúttal véleményt formálok a kortárs építészetről, és a szakma tanításának néhány, engem erősen foglalkoztató kérdéséről. Kockázatos döntés volt, hiszen nem tipikus DLA témát választottam, hanem olyat, amely akár doktori értekezések sorát jelentheti, de úgy éreztem, hogy vállalnom kell a rizikót. Talán elértem a pályámon egy olyan pontot, amely érdemes a komoly megmérettetésre. [...]

1. mek-szecsi-zoltan.pdf 92 KB 2010.07.22. 13:36